beszélgetés

Ezen a nyáron értesüléseimet több helyről szerzem - ami számomra is meglepő, ezek egyike sem online felület. Televízióm már évek óta nincs, hírportálokat és a közösségi médiát az idei évben kezdtem el NEM olvasni. Helyette szuperboomer régimódi módon beszélgetek az emberekkel. Ahogy egy sántikáló nénikéhez illik, akivé mostanában lettem. Kiülök a lócára a fagyizó elé, szóba elegyedek az adományboltban, a vonaton, az Északi Strandon miközben a Kosár átvételemre várok… Mindenfelé, jövet-menet.

Elmesélem nektek csöppet sem reprezentatív közvéleménykutatásaim eredményeit. Téma a nyár.

Minden felnőttnek receptre kellene felírni a crosscountry vonatozást. Évente legalább egyet az Alföldről a Dunántúlra. Szeged-Nagykanizsa, Debrecen-Mohács, mindegy, hogy mi az úticél. Tiszán innen, Dunán túl, zakatol a vonat és dagad a szociológusok melle. 

Június 5. csütörtök esti Szúnyogmentes kert beszélgetésünk podcast felvételét és annak tanulságait hamarosan meghallgathatjátok Bokányi Zsolt műsorvezető felvételében, a FEOL podcast műsorán. Addig is közreadunk egy rövid írásos összefoglalót az elhangzottakról.

Miért van ennyi szúnyog? Kell-e aggódnunk, és ha igen, mi az ami valódi okot ad az aggodalomra?
Mi a különbség a biológiai és a kémiai szúnyoggyérítés között és melyiknek mi a hatása ránk és környezetünkre?
Mit tehet a lakosság? Sokkal nagyobb a felelősségünk, mint gondolnánk!
Milyen eszközöket használhatunk?
Árvaszúnyog vs. csípőszúnyog?

Minden kérdésünkre válaszolt: Kőszegi Dániel, a Magyar Szúnyogirtók Országos Szövetségének elnöke és a Szúnyoglárva program vezetője

Interaktív előadásunk a Fenntarthatósági témahét keretében az István Király Általános Iskolában.

A mai gyerekeket már nem érdekli semmi? Szerintem ez egyáltalán nem igaz, ugyanolyan kíváncsiak és érdeklődők, mint az előző évszázadok bármelyik ifjú generációja, csak sokkal nagyobb információs zajból kell kiszűrniük a számukra értékeset. A fenntarthatóságról nálunk gyakran többet is tudnak és komplexebben is tekintenek rá, mint mi felnőttek anno ennyi idősen – vagy akár most.

Az önkéntesség minden közösség és szervezet életében értékes és különleges ajándék. Legyen szó heti néhány óráról vagy hosszabb távú elköteleződésről, az önkéntesek jelenléte mindig hozzáad valami pluszt: új energiákat, friss szemléletet és egyfajta önzetlen lendületet. Nem ők viszik a hátukon a mindennapjainkat, de a munkájuk színesebbé és gördülékenyebbé teszi az alapítvány működését.

Van, amikor egy szervezetet pénzzel lehet a leginkább támogatni, és van, hogy valamilyen eszköznek örülnek támogatottjaink. Számomra a legszívmelengetőbb mégis az, amikor egy fáradságos munka gyümölcseként valami közös aktivitás születik meg. Idén ez több ízben is így lesz.

Tegnap kimentünk a gárdonyi karácsonyváróra a szarvas szobornál lévő színpadhoz. A jövő heti ételosztáson a 150 adag meleg étel mellé 150 tisztasági csomag kiosztását is vállaltuk, ezért kis csomagokat készítettünk össze rászoruló nőknek, férfiaknak és gyerekeknek, amiket a támogatók saját kezűleg helyezhettek el egy nagy ajándékdobozba.

Harmadik negyedéves jó ügyünk fejér vármegyei állatmenhelyek, a HEROSz és a CatTNR macskaivartalanítási programjának támogatása. De mi is az a TNR módszer? Erről beszélgettünk Tóth Zoltánnal, a szervezet vezetőjével.

Szülőként kockázatmentes karrierutat szeretnénk gyerekeinknek, mert egy eladó mindig talál állást, bezzeg a művészek folyton küzdenek. Miben másabb a 21. századi önmegvalósítás és miért akar minden gyerek influenszer lenni?

Üzletünk hátsó ajtajára kitettünk egy feliratot, amolyan kedvesen figyelemfelhívós stílusban: „Ide ne gyere be légyszi! Köszi!”

Most szeretném kinyitni Nektek ezt az ajtót és megmutatni a háttérben tevékenykedő embereket és az ott zajló munkát.