Egy szép őszi napon érkezett meg hozzánk Foltos. Foltos egy tünemény volt, nem volt nehéz neki gazdát találni. Vele indult el ideiglenes befogadói „pályafutásunk”. Őt követte Dina, aztán Lucy és Csipet, aki három lábával úgy vágtázott be a családunkba hogy velünk is maradt élete végéig. Amikor 3 éve megnyitottuk első adományboltunkat Agárdon első ügyeink egyike volt hogy alapítványunk ideiglenes befogadója lett Motyónak. Szerettük volna ha ezzel rá tudunk világítani az állatotthonok telítettségére és
népszerűsíteni tudjuk nem csak az örökbefogadást hanem az ideiglenes befogadást is. Hogy nyújthatsz otthont úgy is egy segítségre szoruló négylábúnak, hogy addig marad nálad amíg álomgazdija meg nem érkezik.
Ideiglenes befogadónak lenni kihívásokkal teli vállalás. Nálunk is voltak nehéz helyzetek. Nem könnyű egy nehéz természetű, szökős vagy traumatizált kutyával együtt élni. Gyakran pedig az ideiglenesen befogadott cica vagy kutya végül annyira a szívünkbe lopja magát hogy az elengedés nehezebb lesz a vártnál. Szóval „idimaminak” lenni tényleg nem könnyű. De tudni hogy egy kutyával kevesebb van éppen a menhelyen, egy kutyával több pedig szerető otthonban… hát azért megéri bevállalni a nehéz perceket is.
Motyó végül kacifántosan, de megtalálta azt a családot, ahová szánta őt az ég és örülünk hogy útjának egy szakaszában mi kísérhettük őt. Ügyek jöttek, hónapok teltek és az ősz szele tavaly is olyan űrt kavart fel a szívünkben, hogy egy novemberi napon hátatfordítva a számlanyálazásnak és az unalmas könyvelési teendőknek egy kiskutya riadt, bájos kis lelkével töltöttük meg ezt az űrt. Így érkezett hozzánk Pisze, akit otthon három kisfiú rajongott körül és aki adományboltunk vidám kis kabalája lett. Pisze olyan természetességgel lopta be magát a szívünkbe, hogy amikor megérkeztek érte újdonsült gazdái, akkor gyereknek és felnőttnek is könnyes volt a búcsú.
Az elmúlt években bőven kaptam ízelítőt abból, hogy ideiglenes befogadónak lenni igazi érzelmi libikóka, de a legkönnyesebb búcsút is az az öröm okozza, hogy egy kutyának/macskának otthont és biztonságot találtunk amit eddig nélkülöznie kellett. Az állatotthonok dugig vannak, a szervezetek túlterheltek. A lakók egy része szerencsésen otthonra talál, mások évekig vagy életük végéig rácsok mögött élnek és most újra fújnak az őszi szelek…
