gyerek

Minden felnőttnek receptre kellene felírni a crosscountry vonatozást. Évente legalább egyet az Alföldről a Dunántúlra. Szeged-Nagykanizsa, Debrecen-Mohács, mindegy, hogy mi az úticél. Tiszán innen, Dunán túl, zakatol a vonat és dagad a szociológusok melle. 

Így szólt az egyik legfontosabb tanács amit valaha kaptam. Tizenéve visszhangzik bennem.  Gyakran eszembe jut amikor döntenem kell hogy visszavágjak egy sérelem kapcsán, vagy csak méltósággal továbbmenjek. Hogy méltó módon végezzem családanyai teendőimet, méltó szeretettel forduljak a férjem felé és méltó módon végezzem az alapítványi kötelességeimet. Néha mindegyik nehéz terep. Gyakran megbotlok magam is, de a fenti tanács már iránytűmmé vált a mindennapokban.

Alapítványunk megalakulása óta több célkitűzésünk is szólt arról, hogyan segíthetnénk a gyermekeket tartalmas nyári élményekhez. Eddig nyári táborokat támogattunk, idén először saját táborral próbálkozunk - fogadjátok szeretettel!

Blog 65: A haj is a lélek tükre

 

Hajadományozásunk története.

Bár ez a hajmizéria teljesen személyes történetünk, a JóPonthoz vajmi kevés köze van. Annyi köze azért mégis van, hogy mi szereplünk benne – most épp Kriszta és Évi, de Jucinak is ugrottak már le hirtelen a fürtjei, csak nem épp mostanában. A hajadományozás az adományozás egy nagyon személyes formája, mindkettőnkben egyszerre érett meg erre a vágyódás és nagy örömmel és izgalommal vágtunk bele, illetve egy olyan történetnek érezzük, amit szívesen megosztunk veletek.

Interaktív előadásunk a Fenntarthatósági témahét keretében az István Király Általános Iskolában.

A mai gyerekeket már nem érdekli semmi? Szerintem ez egyáltalán nem igaz, ugyanolyan kíváncsiak és érdeklődők, mint az előző évszázadok bármelyik ifjú generációja, csak sokkal nagyobb információs zajból kell kiszűrniük a számukra értékeset. A fenntarthatóságról nálunk gyakran többet is tudnak és komplexebben is tekintenek rá, mint mi felnőttek anno ennyi idősen – vagy akár most.

"3 jó ügy – 1%-ért!" – 2025-ben ez is lehetne a szlogenünk. Hogy miért három, amikor negyedévente egy szokott lenni? Azért, mert az első jó ügyünk, a székesfehérvári kórház gyermekosztályának támogatása, egészen májusig tart.

Tegnap kimentünk a gárdonyi karácsonyváróra a szarvas szobornál lévő színpadhoz. A jövő heti ételosztáson a 150 adag meleg étel mellé 150 tisztasági csomag kiosztását is vállaltuk, ezért kis csomagokat készítettünk össze rászoruló nőknek, férfiaknak és gyerekeknek, amiket a támogatók saját kezűleg helyezhettek el egy nagy ajándékdobozba.

Karácsony előtt lehet, hogy arról kellene írnom nektek ebben a blogban, hogy az önzetlenség, az adományozás, mások segítése a lehető legnemesebb lezárása egy évnek, és ezt hányféleképpen teheted meg – akár csupán a JóPonttal karöltve. De nem erről fogok.

Évente egyre kevesebben nyitottak mások megsegítésére. Egyre kevesebb a cipősdoboz adományozó. A megszorítást mindenki a másokkal való törődés megnyirbálásával kezdi. Nagyvállalati és egyéni szinten egyaránt. Mindenki bízik a segély – és civil szervezetekben. És mi kitartartóak vagyunk, elszántak vagyunk … de nem vagyunk varázslók.

A mi kis GirlPowerünk távolról szemlélve sziklaszilárd családanyák bivalyerős kötelékének tűnhet, de ez természetesen nem mindig és nem egyforma mértékben helytálló. Lássuk, kikre támaszkodhatunk!