közösség

Ezen a nyáron értesüléseimet több helyről szerzem - ami számomra is meglepő, ezek egyike sem online felület. Televízióm már évek óta nincs, hírportálokat és a közösségi médiát az idei évben kezdtem el NEM olvasni. Helyette szuperboomer régimódi módon beszélgetek az emberekkel. Ahogy egy sántikáló nénikéhez illik, akivé mostanában lettem. Kiülök a lócára a fagyizó elé, szóba elegyedek az adományboltban, a vonaton, az Északi Strandon miközben a Kosár átvételemre várok… Mindenfelé, jövet-menet.

Elmesélem nektek csöppet sem reprezentatív közvéleménykutatásaim eredményeit. Téma a nyár.

Néhány héttel ezelőtt reppent fel az örömhír, hogy Bill Gates hamarosan szétosztogatja a vagyonát. Amíg nem fedezi fel a JóPontot, addig nekünk maradnak a Tesco Start a jövőért! pályázatok. 

Minden felnőttnek receptre kellene felírni a crosscountry vonatozást. Évente legalább egyet az Alföldről a Dunántúlra. Szeged-Nagykanizsa, Debrecen-Mohács, mindegy, hogy mi az úticél. Tiszán innen, Dunán túl, zakatol a vonat és dagad a szociológusok melle. 

Azt elmondhatom, hogy ez az adománybolti üzletvezető lehetőség olyasvalakinek lesz jó döntés, akinek fontos, hogy jó csapat része legyen, elhivatott jó ügyek iránt, nem elsősorban a pénz motiválja, olyan munkahelyet keres, ahol megvalósíthatja saját ötleteit, szereti a rendet és az embereket, a kereskedelmet, a tárgyakat, a kincseket, felelősséget vállal magáért és másokért is, imádja a logisztikát, ismeri a székesfehérvári lakosságot, vásárlóközönséget, nem riad meg a mindennapos újdonságoktól, zsákok cipelésétől, diák önkéntesektől, a saját ötleteitől és az adatoktól sem, türelmes és határozott, erős morális iránytűvel rendelkezik, heti 3 teljes napot szívesen szán erre, így akár más munkára, saját vállalkozásra, családra is több ideje marad emelett.

Kihívás vagy sem, mindig jól esik az embernek, ha elér egy célt, amit magának tűzött ki. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen célt választunk és mennyi időt adunk magunknak az adott cél elérésére. Napi, heti, havi, negyedéves, éves célok – a JóPont életében sincsen ez másképp.

Június 5. csütörtök esti Szúnyogmentes kert beszélgetésünk podcast felvételét és annak tanulságait hamarosan meghallgathatjátok Bokányi Zsolt műsorvezető felvételében, a FEOL podcast műsorán. Addig is közreadunk egy rövid írásos összefoglalót az elhangzottakról.

Miért van ennyi szúnyog? Kell-e aggódnunk, és ha igen, mi az ami valódi okot ad az aggodalomra?
Mi a különbség a biológiai és a kémiai szúnyoggyérítés között és melyiknek mi a hatása ránk és környezetünkre?
Mit tehet a lakosság? Sokkal nagyobb a felelősségünk, mint gondolnánk!
Milyen eszközöket használhatunk?
Árvaszúnyog vs. csípőszúnyog?

Minden kérdésünkre válaszolt: Kőszegi Dániel, a Magyar Szúnyogirtók Országos Szövetségének elnöke és a Szúnyoglárva program vezetője

Alapítványunk megalakulása óta több célkitűzésünk is szólt arról, hogyan segíthetnénk a gyermekeket tartalmas nyári élményekhez. Eddig nyári táborokat támogattunk, idén először saját táborral próbálkozunk - fogadjátok szeretettel!

Az adománybolt egy ugyanolyan munkahely, mint bármely más bolt, és mégsem. A napok bejáratott mederben folynak, mégis, szinte soha nem úgy érnek véget, ahogyan azt az adományboltos eltervezi. Sokszor már eleve nem is úgy kezdődnek.

Amikor az adományboltot valaki turkálónak nevezi, valami halkan koppan bennem, mint amikor egy porceláncsésze nekikoccan a mosogató peremének. Nem csak azért, mert a kínálatunk messze túlmutat egy használtruha-üzletén, hanem azért is, mert az egész mögött egy sokkal mélyebb, összetettebb filozófia húzódik meg. Mintha egy kortárs galériát hasonlítanánk egy barkácsáruházhoz – nemcsak a funkció, a szellemiség is teljesen más.

Interaktív előadásunk a Fenntarthatósági témahét keretében az István Király Általános Iskolában.

A mai gyerekeket már nem érdekli semmi? Szerintem ez egyáltalán nem igaz, ugyanolyan kíváncsiak és érdeklődők, mint az előző évszázadok bármelyik ifjú generációja, csak sokkal nagyobb információs zajból kell kiszűrniük a számukra értékeset. A fenntarthatóságról nálunk gyakran többet is tudnak és komplexebben is tekintenek rá, mint mi felnőttek anno ennyi idősen – vagy akár most.