Bloggolgatunk

Begyújtjuk a rakétákat 2026-ban: első jó ügyünkkel Fejér vármegyei óvodákat támogatunk mozgásfejlesztő eszközökkel! Jelentkezzetek, hogy a TI ovitokba is eljussunk!

Adhatsz pénzt, tárgyakat, ennivalót. De amikor a lelkedből adományozol, annál nincsen felemelőbb. Ilyen önzetlen dolgot ajánlunk a figyelmedbe: csak a szándékot kell mögé tenned, a többit megoldja a webshopadományozás.

Imádjuk az állatokat. Kész. Pont. Vitán felüli. Jó, azért a szúnyogokat simán becsapdáztuk nyáron, de azt is csak egy tudományos program keretein belül tettük. A madarak azért más kategóriába tartoznak mint az inváziós szúnyogok, és minden évben igyekszünk tenni értük valamit.

Azt a két szót azért mégsem merem egymás mellé tenni, hogy a munka öröme, nehogy rám szakadjon a szürke téli égbolt itt a napfordulón! :D

Hálásan köszönjük minden JóPontosnak a fáradtságos és kitartó munkát, az elmúlt 4 évben és 2025-ben kiemelten. Amíg van adomány, amíg van ügy, amíg van kincs, addig megállíthatatlanul megyünk előre és hálát adunk a JóPontnak, hogy létezik, hogy a közös értékeinket képviseli, hogy mindig megújul, hogy keresi a lehetőséget, hogy a mienk, mert a munka világának is van sok-sok a mienknél sokkal kegyetlenebb és ridegebb sarka!

Nagyravágyók sosem mertünk lenni, 2026-ra is csak azt kívánjuk: Annyi legyen, amennyi most van!

A vasárnapi ebéd – legyen ünnepi vagy hétköznapi – remek lehetőség arra, hogy egy család a zajos hétköznapok után végre összeüljön egy asztalhoz, és beszélgetés közben sorra vegye a hét eseményeit.

Persze nem mindenhol sikerül ezt megteremteni. Előfordulhat, hogy a család szerteszét él, vagy ha össze is ül, a hangulat korántsem idilli. Vannak, akik körül már nincs család és vannak, akiknek van, csak éppen nincs mit az asztalra tenni.

Az élet rengeteg olyan helyzetet tud teremteni, ami nem úgy alakul, ahogy „a nagy könyvben meg van írva”.

Négy éve viselem ezt a címet és a mai napig olyan komolynak érzem, amikor nagy ritkán ki kell mondanom, hogy zavaromban elkap belül a nevetés.

A mosogatógép, a pelenka és az ablaktörlő mellett az adventi kalendárium is egy édesanya fejéből pattant ki. A JóPontnál sem volt ez másképp. 

Halottak napja és Advent között van négy hosszú hét. Már nem a mellényes őszi idő van, de még nem a téli ünnepi hangulat uralkodik, és nem illik JingleBellst dúdolgatni. Pedig a novembernek is van szerepe: számot vetni és hálát adni.

Szinte 0 forintból nyitottuk meg ezt a boltot… tényleg. Kifizettük a kauciót, az első bérleti díjat, az alapítvány létrehozásának költségeit, és beszereztünk néhány alapvető eszközt. Ennyi. Minden más abból született, amit pénzért nem lehet megvenni: barátok, ismerősök, családtagok segítségéből, felajánlásokból, önzetlen támogatásból. Hittek bennünk vagy sem, de mellénk álltak. Az a segítség akkor nem apróság volt — hanem a kezdet minden súlyával és reményével együtt az alap.

Jankának hívják a lányt, akinek a múlt héten, épp találkozásunk után kb. egy héttel volt a műtéte. Sokat gondolok rá azóta is. Mellrák. 28 éves. Az egész nyarat kopaszon tolta végig, inkább, mint műszálas parókákban. Diagnózisa óta sokmindent megpróbált már. Szerényen de bátran, tisztán és bizakodóan mesélt, és azt mondta nem bánja, ha megosztják a fotóját, történetét. Szintén fiatal férje ült mellette és még heten voltunk rajtuk kívül a helyiségben, ahol a Curly Hajadományozó Alapítvány megszervezte egy október végi estére az átadó eseményt.