Az adománybolt egy ugyanolyan munkahely, mint bármely más bolt, és mégsem. A napok bejáratott mederben folynak, mégis, szinte soha nem úgy érnek véget, ahogyan azt az adományboltos eltervezi. Sokszor már eleve nem is úgy kezdődnek.

Gyakran érezzük úgy, hogy a világ problémái túl nagyok ahhoz, hogy mi, hétköznapi emberek bármit is tehetnénk. De hiszem, hogy ez nem igaz. Sőt, éppen az ellenkezője igaz: minden változás az egyén szintjén kezdődik. Nálam, nálad – mindannyiunknál. A személyes felelősségvállalás számomra nem hangzatos szólam, hanem döntés: hogy megteszem amit tudok. Mert hiszem hogy számít.

Blog 65: A haj is a lélek tükre

Hajadományozásunk története.

Bár ez a hajmizéria teljesen személyes történetünk, a JóPonthoz vajmi kevés köze van. Annyi köze azért mégis van, hogy mi szereplünk benne – most épp Kriszta és Évi, de Jucinak is ugrottak már le hirtelen a fürtjei, csak nem épp mostanában. A hajadományozás az adományozás egy nagyon személyes formája, mindkettőnkben egyszerre érett meg erre a vágyódás és nagy örömmel és izgalommal vágtunk bele, illetve egy olyan történetnek érezzük, amit szívesen megosztunk veletek.

Április 28-án részt vehettünk a Magyar Vöröskereszt Fejér Vármegyei Szervezete által, a Bugát Pál Egészségügyi Technikumban megrendezett Elsősegélynyújtó Verseny vármegyei döntőjén. No nem versenyzői szerepben, épp ellenkezőleg, a komoly és élet-halál kérdést jelentő vagy legalábbis szimuláló feladatok között pihenő állomásként tevékenységünkről szóló keresztrejtvény megfejtésével vagy Velencei-tó Műhelye varrással pihenhettek meg az ifjú versenyzők.

Az adománybolt egy ugyanolyan munkahely, mint bármely más bolt, és mégsem. A napok bejáratott mederben folynak, mégis, szinte soha nem úgy érnek véget, ahogyan azt az adományboltos eltervezi. Sokszor már eleve nem is úgy kezdődnek.