Blog 65: A haj is a lélek tükre

Hajadományozásunk története.

Bár ez a hajmizéria teljesen személyes történetünk, a JóPonthoz vajmi kevés köze van. Annyi köze azért mégis van, hogy mi szereplünk benne – most épp Kriszta és Évi, de Jucinak is ugrottak már le hirtelen a fürtjei, csak nem épp mostanában. A hajadományozás az adományozás egy nagyon személyes formája, mindkettőnkben egyszerre érett meg erre a vágyódás és nagy örömmel és izgalommal vágtunk bele, illetve egy olyan történetnek érezzük, amit szívesen megosztunk veletek.

Április 28-án részt vehettünk a Magyar Vöröskereszt Fejér Vármegyei Szervezete által, a Bugát Pál Egészségügyi Technikumban megrendezett Elsősegélynyújtó Verseny vármegyei döntőjén. No nem versenyzői szerepben, épp ellenkezőleg, a komoly és élet-halál kérdést jelentő vagy legalábbis szimuláló feladatok között pihenő állomásként tevékenységünkről szóló keresztrejtvény megfejtésével vagy Velencei-tó Műhelye varrással pihenhettek meg az ifjú versenyzők.

Az adománybolt egy ugyanolyan munkahely, mint bármely más bolt, és mégsem. A napok bejáratott mederben folynak, mégis, szinte soha nem úgy érnek véget, ahogyan azt az adományboltos eltervezi. Sokszor már eleve nem is úgy kezdődnek.

Amikor az adományboltot valaki turkálónak nevezi, valami halkan koppan bennem, mint amikor egy porceláncsésze nekikoccan a mosogató peremének. Nem csak azért, mert a kínálatunk messze túlmutat egy használtruha-üzletén, hanem azért is, mert az egész mögött egy sokkal mélyebb, összetettebb filozófia húzódik meg. Mintha egy kortárs galériát hasonlítanánk egy barkácsáruházhoz – nemcsak a funkció, a szellemiség is teljesen más.