adományozás

Blog 65: A haj is a lélek tükre

 

Hajadományozásunk története.

Bár ez a hajmizéria teljesen személyes történetünk, a JóPonthoz vajmi kevés köze van. Annyi köze azért mégis van, hogy mi szereplünk benne – most épp Kriszta és Évi, de Jucinak is ugrottak már le hirtelen a fürtjei, csak nem épp mostanában. A hajadományozás az adományozás egy nagyon személyes formája, mindkettőnkben egyszerre érett meg erre a vágyódás és nagy örömmel és izgalommal vágtunk bele, illetve egy olyan történetnek érezzük, amit szívesen megosztunk veletek.

Az adománybolt egy ugyanolyan munkahely, mint bármely más bolt, és mégsem. A napok bejáratott mederben folynak, mégis, szinte soha nem úgy érnek véget, ahogyan azt az adományboltos eltervezi. Sokszor már eleve nem is úgy kezdődnek.

Idén is teljes mellszélességgel támogatjuk a #nemluxustáska kezdeményezést. Tarts velünk Te is! 

Van, amikor egy szervezetet pénzzel lehet a leginkább támogatni, és van, hogy valamilyen eszköznek örülnek támogatottjaink. Számomra a legszívmelengetőbb mégis az, amikor egy fáradságos munka gyümölcseként valami közös aktivitás születik meg. Idén ez több ízben is így lesz.

Átgondoltuk hogyan tehetnénk még hatékonyabbá és fenntarthatóbbá munkánkat és a pálfordulás napját választottuk ki, hogy változtassunk az adományfogadások rendjén. Ez a nap szimbóluma a gyökeres változásnak és az új irányok keresésének, ezért is indítjuk a mai naptól az új gyakorlatot. A pálfordulás üzenete számunkra az, hogy minden változás lehetőség arra, hogy valami jobbat hozzunk létre – és mindezt közösségi erővel, közös céljainkért.

A minap azt kérdezték tőlem, hogy mi egy helyi szinten tevékenykedő adománygyűjtő civil szervezet pénzügyi kihívása. Talán, hogy a helyi támogatandó ügyek száma egyre nő, a helyi támogatók száma azonban véges. De most itt az 1 % gyűjtés lehetősége!

2025-ben nem tettem fogadalmat, de egy elvárást állítottam magammal szemben: idén a “rend” lesz a vezérfonal. A lélek már az ünnepek alatt elkezdni a rendrakást, és a médianyomás ellenére az ember a nap végén, a családjával kakaót szürcsölgetve a kanapén, ösztönösen tudja, hogy mi az, ami számít és mi az, amit csak a fogyasztói társadalom rakott a vállunkra. De hogy lehet ezt fenntartani év közben?

Tegnap kimentünk a gárdonyi karácsonyváróra a szarvas szobornál lévő színpadhoz. A jövő heti ételosztáson a 150 adag meleg étel mellé 150 tisztasági csomag kiosztását is vállaltuk, ezért kis csomagokat készítettünk össze rászoruló nőknek, férfiaknak és gyerekeknek, amiket a támogatók saját kezűleg helyezhettek el egy nagy ajándékdobozba.

Évente egyre kevesebben nyitottak mások megsegítésére. Egyre kevesebb a cipősdoboz adományozó. A megszorítást mindenki a másokkal való törődés megnyirbálásával kezdi. Nagyvállalati és egyéni szinten egyaránt. Mindenki bízik a segély – és civil szervezetekben. És mi kitartartóak vagyunk, elszántak vagyunk … de nem vagyunk varázslók.