Így került hozzánk Motyó, Pisze, Zora és Nuti is. Mindegyikük más körülmények közül érkezett, de a cél minden esetben ugyanaz volt: megoldást találni arra, hogy rendeződjön a helyzetük. Így lett mindegyikük egy-egy sikertörténet alapítványunk történetében.
Nutival tulajdonképpen csak annyi volt a dolgunk, hogy kihoztuk a menhelyről és besétáltunk vele az adományboltba. Ott egyik munkatársunk, Márti – túlzás nélkül – azonnal beleszeretett, így néhány napon belül meg is kezdte boldog, gazdis éveit.
Hogy miért lett ez a történet duplán is sikeres? Mert Mártival azóta Nuti is jön dolgozni, így adományboltunk hivatalos „kabalakutyája” lett ez a bájos kis jószág, akire öröm rápillantani, és szinte minden vásárlónknak van hozzá egy kedves szava vagy mosolya.
Az ilyen ideiglenes befogadások közben egy másik fontos dolog is egyre inkább előtérbe került: a mikrochip-leolvasó használata.
A szökős kutyák gazdái tudják, hogy néha a legmagasabb kerítés sem állítja meg a csavarogni vágyó négylábút. De előfordulhat egy hanyagul nyitva hagyott kapu miatt is, vagy akár egy szilveszteri éjszakán, amikor a riadt állat maga mögött hagyja a biztonságot jelentő otthonát.
Amíg ezek az állatok olyan emberekkel találkoznak magányos sétáik során, akik nem hagyják őket magukra, addig mi kötelességünknek éreztük, hogy segítsük őket egy mikrochip-leolvasó készülékkel. Segítőkész állatorvosaink közreműködésével így már három kutyának sikerült néhány órán belül visszakerülnie gazdáihoz.
A folyamat ilyenkor egyszerű: leolvassuk a chip számát, felkeressük együttműködő állatorvosainkat, majd felvesszük a kapcsolatot a tulajdonossal. Sokszor ez a néhány perc dönt arról, hogy egy kutya ideiglenes ellátásra szorul-e, vagy gyorsan vissza tud kerülni a saját családjához.
Sifu, Liget és Kalóz mind olyan kutyák voltak, akik elkóboroltak, de a chipjüknek köszönhetően rövid időn belül sikerült hazajutniuk.
Ezért tartjuk fontosnak, hogy legyen nálunk ilyen eszköz.
Ideiglenes állataink sorát tegnap egy gyönyörű fekete, minden lében kanál cica színesítette, aki úgy sétált be álmos szombat reggelünkbe, mintha mindig is az adománybolt cicája lett volna. Ugyan kétszer borította be a kirakatunkat, és egy vásárlónknak a pénztárgépre ugorva egy 9 milliós tételt is sikerült beütnie, de megunva az okozott kalamajkát végül kivonult napozni a plüssök közé.
Természetesen addigra már rég posztoltuk, és aktívan kerestük a gazdáját, aki hamarosan meg is érkezett Pubyért.
Mindegyikük története itt marad velünk, és néha jó visszagondolni rájuk egy-egy nosztalgikus napon - mint a mai is.