karácsonyváró

Azt a két szót azért mégsem merem egymás mellé tenni, hogy a munka öröme, nehogy rám szakadjon a szürke téli égbolt itt a napfordulón! :D

Hálásan köszönjük minden JóPontosnak a fáradtságos és kitartó munkát, az elmúlt 4 évben és 2025-ben kiemelten. Amíg van adomány, amíg van ügy, amíg van kincs, addig megállíthatatlanul megyünk előre és hálát adunk a JóPontnak, hogy létezik, hogy a közös értékeinket képviseli, hogy mindig megújul, hogy keresi a lehetőséget, hogy a mienk, mert a munka világának is van sok-sok a mienknél sokkal kegyetlenebb és ridegebb sarka!

Nagyravágyók sosem mertünk lenni, 2026-ra is csak azt kívánjuk: Annyi legyen, amennyi most van!

A vasárnapi ebéd – legyen ünnepi vagy hétköznapi – remek lehetőség arra, hogy egy család a zajos hétköznapok után végre összeüljön egy asztalhoz, és beszélgetés közben sorra vegye a hét eseményeit.

Persze nem mindenhol sikerül ezt megteremteni. Előfordulhat, hogy a család szerteszét él, vagy ha össze is ül, a hangulat korántsem idilli. Vannak, akik körül már nincs család és vannak, akiknek van, csak éppen nincs mit az asztalra tenni.

Az élet rengeteg olyan helyzetet tud teremteni, ami nem úgy alakul, ahogy „a nagy könyvben meg van írva”.

A mosogatógép, a pelenka és az ablaktörlő mellett az adventi kalendárium is egy édesanya fejéből pattant ki. A JóPontnál sem volt ez másképp. 

Halottak napja és Advent között van négy hosszú hét. Már nem a mellényes őszi idő van, de még nem a téli ünnepi hangulat uralkodik, és nem illik JingleBellst dúdolgatni. Pedig a novembernek is van szerepe: számot vetni és hálát adni.

Tegnap kimentünk a gárdonyi karácsonyváróra a szarvas szobornál lévő színpadhoz. A jövő heti ételosztáson a 150 adag meleg étel mellé 150 tisztasági csomag kiosztását is vállaltuk, ezért kis csomagokat készítettünk össze rászoruló nőknek, férfiaknak és gyerekeknek, amiket a támogatók saját kezűleg helyezhettek el egy nagy ajándékdobozba.