kincsek

Az adománybolt egy ugyanolyan munkahely, mint bármely más bolt, és mégsem. A napok bejáratott mederben folynak, mégis, szinte soha nem úgy érnek véget, ahogyan azt az adományboltos eltervezi. Sokszor már eleve nem is úgy kezdődnek.

Amikor az adományboltot valaki turkálónak nevezi, valami halkan koppan bennem, mint amikor egy porceláncsésze nekikoccan a mosogató peremének. Nem csak azért, mert a kínálatunk messze túlmutat egy használtruha-üzletén, hanem azért is, mert az egész mögött egy sokkal mélyebb, összetettebb filozófia húzódik meg. Mintha egy kortárs galériát hasonlítanánk egy barkácsáruházhoz – nemcsak a funkció, a szellemiség is teljesen más.

Ó divat, Te mindig és egyre gyorsabban változó! -kezdhetnénk ódánkat, majd néhány jambikus pentameterrel arrébb megállapíthatnánk, hogy a divat valóban gyorsan változik, ám a stílus örök. Önmagunk ismerete, önkifejezésünk az öltözködésen keresztül, a kedvünk, személyiségünk tükröződése külsőnkben – fontos eszköz és örömforrás!

02.08. szombaton egy szuper napot töltöttünk Seregélyesen, amit magamban JóPont Pop-up turkálónak neveztem el, hiszen ez már nem az első ilyen alkalom volt, hogy a drága Mohari Andi és a Vöröskereszt helyi alapszervezete, illetve lelkes önkénteseik a nevünkben megörvendeztették a helyi közösséget és házhoz hozták a seregélyesi kincskeresőknek a JóPont és a helyi adományozók kincseit!

Mindenféle dátumokat fejben tartunk: családi szülinapok, házassági évfordulók, az első csók. Nekem idén új tortás esemény került be a naptáramba – 02.08-án lesz egy éves a JóPont Adománybolt webáruháza.

2025-ben nem tettem fogadalmat, de egy elvárást állítottam magammal szemben: idén a “rend” lesz a vezérfonal. A lélek már az ünnepek alatt elkezdni a rendrakást, és a médianyomás ellenére az ember a nap végén, a családjával kakaót szürcsölgetve a kanapén, ösztönösen tudja, hogy mi az, ami számít és mi az, amit csak a fogyasztói társadalom rakott a vállunkra. De hogy lehet ezt fenntartani év közben?

Évente egyre kevesebben nyitottak mások megsegítésére. Egyre kevesebb a cipősdoboz adományozó. A megszorítást mindenki a másokkal való törődés megnyirbálásával kezdi. Nagyvállalati és egyéni szinten egyaránt. Mindenki bízik a segély – és civil szervezetekben. És mi kitartartóak vagyunk, elszántak vagyunk … de nem vagyunk varázslók.

Karácsony közeledtével az emberek szentimentálisabbak, mint egyébként. Ugyanez mondható el a szülinapokról is. Harmadik szülinapunkhoz közeledve most mégsem emlékezni, hanem játszani szeretnénk Veletek, akik nélkül a JóPont nem létezne.

Minden évet előre megálmodunk külön-külön hangsúlyt fektetve minden negyed évre. A megálmodott célkitűzéseink olvasztótégelyei mindannak amiben változást szeretnénk környezetünkben. A környezetvédelmi és a karitatív célok ugyanazzal a hangsúllyal szerepelnek a tervek között. Legyen szó tudatosan megtervezett és felépített kampányról vagy egy szívdobbanásnyi időben megálmodott célról, egy biztos: elérni a kitűzött célt igen felemelő érzés. Most sem volt ez másképp...

Egy előző blogbejegyzésben már meséltünk arról, milyen nagyszerű csapat biztosítja azt, hogy a JóPont Alapítvány minden negyedévben valóra tudja váltani célkitűzéseit. Azt, hogy adományboltjaink fizikai és virtuális polcaira minőségi dolgok és igazi kincsek kerüljenek ki, csapatunk fáradthatatlan válogatással éri el, amelynek oroszlánrésze a ruhaadományok átnézése.